2. Fejezet
Ahogy követtem a szagot, közeledtem egy elhagyatott gyár felé. A környék elég kihalt, így még az sem tűnik fel ha valakit meggyilkolnak. Bementem az egyik épületbe, ahol megláttam Akitot egy vascsőnek kötözve. Megpróbáltam odasietni, de hirtelen a semmiből felbukkant vagy tíz ember igencsak felszerelkezve. Volt foghagyma is a nyakukba akasztva, egy kereszt a kezükben, és egy pisztoly. Remélem nem ezüst golyó van benne, mert az igen csak fájdalmas tud lenni és nagyon lelassít.
- Látom vetted az üzenetet vámpír! – szólalt meg egy hang a tömeg mögül, majd előrébb lépett, de nem annyira hogy a többiek ne tudták volna megvédeni.
- Látom nagyon fontos lehet neked ez az ember, ha tudtad mi vár rád és még is idemerészkedtél. Vagy nagyon erősnek képzeled magad?
Hát mit ne mondjak hidegen hagyott a srác szövege. Inkább azon agyalok hogy vigyem ki anélkül, hogy meglássa ki is vagyok.
- Na mi van? Elvitte a cica a nyelved vámpír?
Kezdek nagyon ideges lenni ettől a szövegtől.
- Mit akartok tőlem?
- A válasz egyszerű. Megölni!
- Szabad megtudnom miért?
- Megölted a társainkat nemrég. Ezért elégtételt akarunk. Először megöljük ezt az embert és utána pedig te következel.
- Ember tudod te egyáltalán kivel beszélsz? És ennek az embernek semmi köze az egészhez. Engedd el. Itt vagyok én neked. Ha megteszed, ígérem hogy hagyom hogy végezzetek velem. De ha nem akkor nektek annyi!
- Még is miről hablatyolsz? Nem fogom elengedni. Amúgy meg nézz már körül! Fel vagyunk fegyverkezve neked meg nincs még egy pisztolyod sem.
- Azt hiszed hogy foghagymával meg holmi keresztekkel meg tudtok ölni? Na ne nevettess!
Azzal elővettem egy kereszt formájú láncot a nyakamból. Mikor megláttak szinte padlót fogtak. Biztos elhitték azt a sok hülyeséget, amit a mozikban láttak.
- Na akkor mi lesz? Ki próbálkozik elsőként?
- Te szemét! Azonnal öljétek meg!
Azzal el is indult felém két nagyobb darab, de szinte azonnal padlóra küldtem őket. Közben folyamatosan tüzelni kezdtek rám, de én csak nevettem, hiszen ezek a barmok annyira bénák, hogy ezüst golyó helyett csak sima lövedékkel tüzeltek. Éreztem hogy legalább két golyó eltalált, és az egyik belefúródott a tüdőmbe, míg a másik csak a combomat találta el. Utána célba is vettem azokat akik rám lőttek, és szét csaptam közöttük, de csak annyira hogy a fegyvereket kirúgtam a kezükből. Sikerült magamnak utat nyitnom és odarohantam Akitohoz, aki persze nagyon megrémült.
- Ne aggódj mindjárt kiviszlek innen.
Azzal letéptem róla a köteleket és átöleltem.
- Még is mi vagy te?
- Majd később megbeszéljük. Most az a fontos hogy kijuss innen. Próbálj meg kiosonni valahogy, én majd utánad megyek.
- Rendben.
Mielőtt elindultam volna, hogy jól elverjem azt a rakás idiótát, hirtelen éreztem hogy Akito megragadja a kabátom és visszaránt kicsit.
- Mi a baj? – kérdeztem értetlenül.
- Te… vérzel!
- Ez csak pár karcolás. Ne aggódj tudok magamra vigyázni.
- Kérlek siess utánam rendben? Ne hagyd hogy megöljenek.
Azzal átöleltem szorosan, és otthagytam. Nyugodt voltam hogy most már biztonságban lesz, így nem kell magam visszafognom, hiszen úgy sem lát. Már nem figyeltem semmire, teljesen át adtam magam a bennem lakozó szörnyetegnek, aki nem kímél senkit sem. Tudtam, ha most nem intézem el ezeket, akkor újra próbálkozni fognak. Neki is rontottam a hozzám legközelebb lévőnek, és letéptem a fejét. A következőnek csak kitörtem a nyakát, majd még megcsináltam ezt párral. Nem érdekelt hogy könyörögnek a szánalmas kiséletükért, csak tettem a dolgomat. Mikor már csak egy maradt hátra, térdre ereszkedett és úgy könyörgött hogy ne öljem meg. Felhúztam a földről, és bele haraptam a nyakába majd szívni kezdtem a vérét. Nem bírtam leállni mert már nagyon éhes voltam, így megöltem. Eddigi létem alatt még senkit sem szívtam ki teljesen. Ez volt az első. Miután végeztem, döbbentem néztem magamon végig, ugyanis a ruhám tiszta vér volt. Majd megpillantottam Akito döbbent, és félelemmel teli arcát ami engem bámult. Amint elindultam felé, hogy végre haza menjük, ő folyamatosan hátrálni kezdett, és elszaladt. Valahogy sejtettem hogy ez lesz a vége. El indultam haza. Amint beértem az üres lakásba, azonnal ledobtam magamról a ruháimat és beálltam a forró zuhany alá, és azon töprengtem, most mit is kezdjek ezzel a helyzettel. Nem tudom hogy Akito meg tudja e tartani a titkomat. Ha nem, sajnos meg kell őt ölnöm. Miután végeztem a zuhannyal, kiszedegettem a golyókat a testemből és elmentem lefeküdni, de előtte még ittam egy pohár bort. Másnap reggel, azaz csak nekem volt reggel mert valójában már délután volt, össze szedtem magam és felöltöztem. Le mentem a konyhába és leültem. Vártam hátha meglátom Akitot amint belép az ajtón egy szatyor kajával, de nem így lett. Napok, majd hetek teltek el így. Persze mikor vadászni mentem mindig megnéztem otthon van e. Nem hittem volna ennyire vágyom majd a közelségére. Unalmasak lettek a minden napjaim amióta nincs velem. Azt akartam hogy minden olyan legyen mint az előtt. De ha még vissza is jönne, az sem változtatna a tényen, hogy vámpír vagyok és sóvárgok a vére után. Vajon mi járhat most a fejében?
Miután végeztem a vadászattal, haza mentem aludni. Mikor felébredtem, arra eszméltem, hogy nem vagyok egyedül. Gyorsan magara kaptam pár ruhadarabot ami éppen a kezembe jutott, és lesétáltam az emeletről. Mikor leértem, azt hiszem ha a szívem még dobogna, most meg állt volna a meglepettségtől. Akito éppen a konyhában tevékenykedett.
- Te meg mit csinálsz itt? Azt hittem nem is látlak többé.
- Sajnálom én csak…
- Csak mi? Ha félsz akkor minek jöttél? – vágtam hozzá dühösen.
- Mert látni akartalak. És tudtam ha nem jövök akkor magányos leszel.
- Ó tényleg? És amikor felszívódtál szerinted nem voltam magányos?
- Én…sajnálom…csak meg kellett emésztenem a történteket.
- Értem. – lehajtottam a fejem és a földet kezdtem bámulni.
- Ööö izé…pontosan mi is vagy te ha szabad kérdeznem?
- Vámpír vagyok.
- Mint a filmekben, vért eszel meg ilyenek?
- Igen. De ami a filmekben van többnyire hazugság, de a vér igaz.
- Akkor nem is eszel emberi ételt?
- Most miért kérdezel ilyen butaságokat? Igaz hogy amíg téged meg nem ismertelek, addig nem ettem, de amit te főztél mindig ettem nem?
- Igen ez igaz – vakarta meg a fejét zavarában.
- És most hogy tudod mi vagyok, nem félsz tőlem?
- Hazudnék ha azt mondanám nem, de megpróbálok bízni benned. Hiszen eddig sem öltél meg vagy vetted a vérem.
- Így van, és ezek után sem tervezem, megnyugodhatsz.
- Akkor jó. De most már ideje enni mert kihűl az étel.
Azzal leültünk enni. Miután végeztem, felmentem a szobámba, majd miután Akito elmosogatott utánam jött.
- Gyere ülj le nyugodtan.
- Azt hiszem lassan ideje mennem.
- Nem akarsz ideköltözni? Úgy értem te is egyedül laksz és állandóan itt vagy, a lakbért nem kellene fizetni, így sok pénzt spórolnál.
- Hát nem is tudom ez most hirtelen jött. De gondolkodom rajta.
- Jó.
- Akkor én most mennék is.
- És ha én azt mondom maradj itt?
Azzal válaszra sem méltatva odaléptem hozzá, és gyengéden megfogtam az állát, majd az ajkaimat az övéhez nyomtam finoman. Éreztem hogy hirtelen zavarban van, de viszonozta a csókomat. Óvatosan a falhoz nyomtam, hogy ne bírjon szabadulni, és folytatni kezdtem az ajkai csókolgatását, és simogatni kezdtem az egyik kezemmel az arcát, a másikkal pedig óvatosan benyúltam a pólója alá, amire egy kis nyögés volt a válasz. Éreztem hogy egyre jobban felizgul az érintésemtől, és be kell valljam én is ahogy figyelem őt. Nem hittem volna hogy egy fiú így fel tud izgatni. Gyengéden harapdálni kezdtem puha ajkait, először a felsőt majd az alsót, aztán a nyelvemmel kerestem az övét, és mikor megtaláltam játszadozni kezdtem vele. Közben lágyan a mellbimbóit simogattam, és éreztem ahogy hozzá simultam a derekához, hogy már teljesen fel van izgulva. Finoman megfogtam a kezét és oda húztam az ágyhoz, majd ledöntöttem és fölé térdeltem. Az egyik lábamat a két lába közé préseltem, miközben folytattam a csókokat. Mikor ránéztem észre vettem hogy az arca kipirult és zihálva kapkodja a levegőt.
Aztán nyelvemmel elindultam lefelé a nyakáig mire felnyögött
- Ahh…Ne…Én..
Folytattam tovább. Végighúztam a nyelvem bársonyos és puha bőrén, amíg oda nem értem a mellbimbóig. Finoman nyalogatni kezdtem, miközben a kezemmel izgattam a másikat.
- Ahh…Chris…ez..
Nyögött fel az élvezettől. Elindultam lefelé nyelvemmel, a köldökénél kicsit elidőztem. A kezemmel elkezdtem lehúzni a cipzárt, és finoman lehúztam róla a fölösleges ruhadarabot. Simogatni kezdtem férfiasságát, majd a nyelvemmel ingerelni kezdtem a hegyét, és szépen óvatosan nyalogatni kezdtem, majd a számba vettem.
- Ahh…Elég én mindjárt…
Abba hagytam, és lassan elkezdtem benedvesíteni alul, majd finoman először az egyik, aztán már két ujjamat is sikerült bejuttatnom. Mikor már úgy éreztem eléggé kitágítottam, fölé hajoltam, és a fülét nyalogatni kezdtem és odasuttogtam:
- Csinálhatom? Akarod?
Nézett rám kéjes szemekkel, amiből szinte azonnal tudtam a választ. Finoman belé hatoltam, próbáltam nem fájdalmat okozni.
- Fáj?
Láttam rajta hogy összeszorítja fogait, és néhány könnycsepp hagyja el szemeit.
- Egy kicsit de mindjárt jobb lesz csak folytasd…
Azzal megálltam egy kicsit, hogy szokja az érzést. Mihelyt megszokta, mozgásával jelzett nekem hogy csinálhatom. Először csak kicsit mozogtam.
- Ahh…még…mélyebbre…
Láttam rajta hogy a fájdalom amit pár perce érzett, már átment puszta gyönyörbe. Ettől még jobban felizgultam, és éreztem hogy kezd előjönni belőlem az állat. Hirtelen megkívántam a vérét is. Próbáltam leplezni de észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Mi a gond?
- Biztos hogy tudni akarod?
- Nem jó, vagy valamit rosszul csinálok?
- Dehogy is! Nagyon is élvezem, és ez a baj.
- Miért?
- Meg megkívántam a véredet. – elfordítottam a fejemet is mert utáltam magam emiatt.
- Ha nagyon szeretnéd meg engedem. De csak kicsit.
- Nem akarom.
- Miért? Nem foglak megutálni. Ez vagy te. És én így szeretlek ahogy vagy!
- Jól hallottam? Azt mondtad szeretsz?
Pirult el azonnal. Szinte alig bírtam elhinni amit hallok.
- Igen nagyon szeretlek, ezért azt akarom hogy te is élvezd mint én!
- Rendben igyekszem kíméletes lenni.
- Nem kell visszafognod magad.
Azzal kihúztam merev testrészemet, mire ő az ölembe ült úgy hogy a nyaka elérhető legyen, és miközben mozgott rajtam, elkezdtem a nyaka felé közelíteni.
- Fájni fog?
- Egy kicsit biztos. De óvatos leszek.
Azzal finom feltéptem a puha bőrt, és kiengedtem a fogaimat amik már nagyon szomjaztak, és inni kezdtem a vérét. Ettől úgy éreztem, még jobban beindult ő is, mert egyre hangosabban szedte a levegőt és azt kiáltozta hogy még. Már nem kellett sok a beteljesülésig, úgyhogy úgy döntöttem egyszerre élvezzünk el. Megmarkoltam merev hímvesszejét, és húzogatni kezdtem. Az ivást is abba hagytam, aztán éreztem ahogy magom elárasztja meleg testét, és megfeszül, majd ő is elélvez. Aztán ledőltünk az ágyra mindketten.
- Ez nagyon jó volt. Pedig azt hittem jobban fog fájni mikor belém harapsz.
- Nekem is nagyon jó volt. Köszönöm neked. Ezt soha nem felejtem el.
- Még is mit köszönsz?
- Tudod nekem te voltál az első férfi akivel élveztem is. Idáig sok nővel voltam, de egyikkel sem volt ilyen jó, pedig volt pár.
- Hány éves vagy pontosan?
- Pontosan nem tudom már megmondani, több mint 300, de mikor vámpír lettem 22 voltam.
- Majd mesélsz nekem magadról?
- Persze. Mit szeretnél hallani?
Azzal elkezdtem neki mesélni a régi életemet, persze azt is, hogyan lettem vámpír. Ő kíváncsian hallgatta a történeteimet, míg az álom el nem nyomta. Hozzám bújva aludt mint egy kiscica, fejét a vállaimra tette és átkarolta a derekamat, hogy mozdulni sem bírtam. Nagyon jó érzés volt. Rég feküdt így mellettem valaki. Azt gondoltam, hogy vajon ez a boldogság meddig fog tartani. Remélem sokáig, mert nem bírnák nélküle létezni többé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése