1.Fejezet
A nevem Dave Wilson. Egy angol ház nemesi családjának vagyok az egyetlen fia és örököse. Legalább is azt hittem addig a napig.
Gyönyörű verőfényes napsütésre ébredtem. Most nyári szünet van, ezért haza látogattam a családomhoz. Legalább is ami maradt belőle. Édesanyám nem sokkal a születésem után elhunyt, így apám nevelt fel. Egész pontosan felbérelt egy dadát, mert ő túl elfoglalt volt, hogy velem törődjön.
Egy hatalmas birtokon élünk, és mivel a környéken mink vagyunk a legtekintélyesebbek és leggazdagabbak, meg engedhetjük magunknak, hogy minden luxus cikk a miénk legyen. Gondolok itt például az állatokra.
Nekem van egy gyönyörű éjfekete paripám, akit táltosnak neveztem még el azért, mert olyan gyorsan tud száguldani a zöld mezőkön, mintha teljesen meg táltosodna.
Most is éppen vele lovagolok ki az egyik kedvenc helyemre, ami egy gyönyörű tisztás. Mélyen az erdőben van, mégis olyan, mintha teljesen máshol lenne.
Óvatosan leszállok táltos hátáról, és leheverek a zöld fűbe az egyik fa tövénél. Mikor még kis gyerek voltam, gyakran jöttem ide, hogyha bántott valami. Csak néztem a víz tenger kék színét, és ahogy a napsugarai megcsillantak rajta, teljesen meg nyugodtam. Órák hosszat el tudtam itt lenni, mivel rajtam kívül senki sem ismerte ezt a helyet, így ha kerestek is, nem találtak meg.
Észre sem vettem hogy egy kicsit elbóbiskoltam. Pihenésem táltos nyugtalansága, dobolása, és hangos fújtatása szakította meg. Próbáltam meg nyugtatni, de hajthatatlan volt. Felnéztem az égre, és úgy láttam vihar készül, és úgy véltem tán ez lehet a baja. Gyorsan felpattantam a hátára és vágtatni kezdtem. Az eső közben cseperegni kezdett, amitől táltos kicsit agresszívabb lett. Nem csodálom, hiszen nem szereti az esőt. A csutakolást is nehezen viseli, magam sem tudom miért.
Erősen megragadtam a kantárt, és próbáltam hazafelé terelni, de az ellenkező irányba ment, mintha megvadult volna.
Nem mentünk sokat, mikor hirtelen meg pillantottam egy régi faházat, amin az ablakok is csak be voltak szögelve, és az ajtó pedig le volt lakatolva.
Táltos mintha kicsit meg nyugodott volna, így kihasználtam az alkalmat és leszálltam róla. Körbe néztem a ház körül, és szerencsémre találtam egy rozoga istállószerűséget.
Táltost azonnal oda vittem, hogy ha csak lehet, ne az esőn ázzon.
Mivel a ház is elég elhagyatottnak tűnt, gondoltam felfeszítem a lakatot, és amíg eláll az eső, jól meghúzom magam.
Találtam valami vascsőhöz hasonló tárgyat, amivel kisebb bajlódás után sikerült leütnöm a lakatot. Lassú és óvatos mozdulatokkal próbáltam kinyitni az ajtót, mert attól féltem, ha erősen megrántom, kiszakad a helyéről.
A házba belépve sötét volt, és erős vérszag csapta meg az orrom. De mivel nem láttam semmit, elindultam a fal mellett, hátha találok valami kapcsolót.
Ahogy tapogattam a falat, bele ütköztem egy kis éjjeliszekrénybe. Szerencsére azon volt egy lámpás, és mellé készítve pedig pár darab gyufa. Kitapogattam a gyufa megfelelő végét, és meg gyújtottam a lámpást.
Fejem mellé emelve a lámpást, próbáltam körül nézni a házban, és majdnem el is ejtettem, ahogy a fölre pillantva egy velem egykorú fiatal fiút pillantottam meg.
Nem volt más rajta csak egy koszos fehér hálóing, a lábaihoz pedig vaslánc volt rögzítve olyan szorosan, hogy a bokáját is kisebesítette. Közelebb mentem hozzá hogy megnézzem, él e még. Hosszú derékig érő barna tincseit kifésültem az ujjaimmal a szeméből, és meg néztem a pulzusát.
- Szerencsére életben van!
Kiáltottam fel örömömben. Kezemet a homlokához tettem, és megállapítottam hogy nagyon magas láza van. Gyorsan elindultam hogy körbenézzek a házban. Mikor beléptem a szobájába, azt hittem elhányom magam. Az ágyat mindenhol vér borította, a falon pedig különböző szexuális segédeszközök voltak, és rettenetes bűz volt.
Gyorsan lehúztam az ágyról a lepedőt, az egyik szekrényben találtam pokrócot, azt pedig a helyére terítettem. Kimentem a szobából és a fürdő helyiséget kerestem. Furcsa volt, mert minden tiszta volt, nem úgy, mint a szobában.
Visszamentem a fekvő sráchoz, és óvatosan bevonszoltam őt a fürdőbe.
Meg engedtem a vizet, és óvatosan elkezdtem leszedni róla a hálóinget. Akkor vettem csak észre, hogy a hátán rengeteg heg, és friss korbács nyomai vannak, amik szépen fel is nyíltak.
Még szerencse hogy nem undorodom a vértől.
Óvatosan befektettem a kádba, és a csap melletti szivacsot bevizeztem, majd finoman mosdatni kezdtem. Mikor a sebéhez értem, kicsit mintha kezdett volna magához térni, aztán újra elájult. Gondolom a fájdalom hatására. Ahogy egyre lejjebb merészkedtem feltűnt, hogy a teste tele van kék zöld foltokkal is.
- Mit műveltek veled?!
Hangzott halkan a számból a kérdés. Lábait kicsit felhúztam, hogy a hajlatoknál, és az intim részeknél is meg tudjam mosdatni. De ahogy felhúztam, észre vettem hogy a fenekénél is csurom vér minden, még a bejárata is. Közelebbről is meg néztem, akkor láttam, hogy mintha felvágták volna neki, úgy szétrepedt. Úgy tűnik, hogy többször is megerőszakolták, megverték szegényt.
Kiszálltam a kádból és elindultam valami kötszert keresni. Találtam is a szobájában az egyik szekrényben, de magam is láttam hogy az csak arra elég, hogy most el lássam a sebeit.
Vissza mentem a fürdőbe, óvatosan a karjaimba vettem és be vittem a szobába, majd lefektettem az ágyba, és el láttam a sebeit, majd vizes borogatást tettem a homlokára egy szétszakított ruhadarabból. Kicsit fáradtan megtöröltem a homlokomat, és csak ekkor vettem észre, hogy eddig magammal nem is foglalkoztam, mivel a ruhám és mindenem csurom víz volt az eső miatt. Szerencsére volt kandalló, így a mellette lévő tűzifából sikerült is tüzet csinálni. Miután begyújtottam, levettem a vizes ruháimat, és a kandalló feletti zsinórra akasztottam száradni. Találtam még pár tisztának mondható törölközőt is, amivel megtörölköztem.
Az este nagy részét azzal töltöttem, hogy cserélgettem a borogatást a fiún, vagy éppen a kandalló előtt melegedtem. Próbáltam valami kaját csinálni, de a konyhában nem találtam semmi alapanyagot, és mivel már túl fáradt voltam, a kandalló előtt összekuporodva aludtam el.
Mikor kinyitottam a szemem, az ajtó tárva nyitva volt, az eső pedig esett még mindig. Felálltam hogy oda sétáljak és becsukjam az ajtót, amikor észre vettem hogy valaki áll kint a szakadó esőben.
-Ki van ott?
Kérdeztem, de nem felelt, csak állt háttal nekem. Elindultam felé, és ahogy egyre közelebb és közelebb értem, a fiút pillantottam meg csurom vizesen, kezében egy hosszú késsel.
-Mit csinálsz kint az esőben? Magas lázad van, nem kéne kint lenned! És egyáltalán minek van nálad egy kés?
A fiú még mindig nem válaszolt. Felém fordult, hosszú haja csak úgy lógott maga előtt, és az arcát takarta. Mikor elindultam, hogy vissza kísérjem a házba, elkezdett nevetni, majd felkapta a fejét, és elindult felém a késsel, majd egy nagyot villámlott és dörgött az ég. Olyan ijesztő volt ez az egész, hogy ahelyett hogy kicsavartam volna a kezéből a kést, futni kezdtem mint egy gyáva kislány. Pedig több éven keresztül tanultam önvédelmet, mivel muszáj volt azért mert gazdag családból származom, hiszen nem tudni mikor akarnak az életemre törni. De sosem gondoltam volna hogy ez valaha is bekövetkezik. Berohantam egyenesen az erdőbe, és próbáltam elrejtőzni az egyik fa tövénél, de nem sok sikerrel. Rám talált. Próbáltam tovább futni, de hirtelen megragadta az egyik karom, amitől én hasra estem egy sár tócsa kellős közepén. Leszorította a két kezem és rám ül hogy ne tudjak elmenekülni. Másik kezével pedig felemelte a kést hogy belém szúrja. Próbáltam szabadulni de nem tudtam. Kiabálni akartam segítségért, de tudtam hogy felesleges, hiszen senki sem hallja meg. Össze szorítottam a fogaimat, és becsuktam a szemem, és vártam hogy meghaljak, de valamiért tétovázni kezdett. Fölém hajolt, a hosszú haja az arcomba lógott, és csöpögött rám a víz, majd ismét nevetni kezdett és belém szúrta a kést.
Én pedig ordítva nyitottam ki a szemem és ugrottam fel.
-Csak álom volt!
Kapkodva szedtem a levegőt, mert olyan valóságosnak tűnt ez az álom, hogy nagyon megijedtem. Utoljára akkor volt rémálmom, mikor még kisgyerek voltam. Bár azokban az álmokban nem akartak megölni, inkább csak szaladtam az erdőbe egy ismeretlen fiú után, akit sosem értem utol. Tudom ez nem hangzik szörnyűnek, de nekem mégis az volt, hiszen ki az aki szívesen szaladgál egy idegen után a sötét erdőbe?
Miközben próbáltam megnyugodni, valami a fejemre esett, így felnéztem a plafonra és láttam, hogy át van ázva, aztán még egy csepp az arcomra esett, viszont mikor le akartam törölni magamról, láttam hogy vörös színe van.
-Ez vér?!
Ugrottam egyet hirtelen, és kezdtem bepánikolni, hogy az álmom talán valóság lesz, és egy gyilkos házában vagyok. Elindultam hogy megnézzem a fiú még a szobában alszik e. Szerencsére igen. Közelebb sétáltam hozzá. Pár kósza tincset kisöpörtem az arcából. Ahogy néztem őt, egyre inkább kezdtem megnyugodni, hiszen amilyen aranyos kis pofikája van, nem lehet egy vérengzős gyilkos. Éppen ellenkezőleg. Inkább ő lehet az áldozat, hiszen itt tartják bezárva, megverik és megerőszakolják, és még kitudja miket műveltek vele. De most nincs időm ezen agyalni, hiszen meg kell néznem mi lehet a padláson.
Óvatosan leengedem a létrát, és elindulok felfelé. Viszem magammal a lámpást is, hogy lássak is valamit. Ahogy felértem, nem látok semmit, ezért elindulok hogy körbenézzek. Van itt pár holmi, ami le van takarva, de ezek csak ócska kacatoknak tűnnek.
Veszek egy nagy levegőt, mert rátalálok a vértócsára. Legalább is azt hittem, de ahogy közelebb mentem rájöttem, hogy az csak piros festék, és beázik a tető, ami egy kissé felhígította a festéket, amitől úgy tűnt, mintha vér lenne.
-Hogy mekkora idióta vagyok!
Állapítottam meg, és vissza mentem az alvó fiúhoz, majd letérdeltem az ágy mellé, és pár perc alatt el is aludtam.
Reggel mikor felébredtem, a fiú még mindig eszméletlenül feküdt, és a láza is megint magas volt. Hosszas töprengés után úgy döntöttem, haza megyek némi kötszerért, meg valami gyógyszerért. Sokat őrlődtem rajta hogy vajon jó ötlet e őt egyedül hagynom, de nem volt más választásom. Mielőtt elindultam volna, kicseréltem a vizes borogatást a fején.
Kimentem a pajtába, eloldoztam táltost majd a hátára pattantam, és gyorsan haza vágtattam. A ház előtt már kint volt az összes szolga, kezükben a keresésre alkalmas kutyákkal.
- Fiatal úr hol járt? Nagyon aggódtunk önért. Féltünk hogy valami baja esett.
Szegezte nekem rögtön a kérdést az én hűséges kis dajkám Emily.
- Tegnap elkapott a vihar, és meg húztam magam, hiszen tudod hogy táltos mennyire utálja az esőt.
- Ez igaz, de úgy aggódtam önért.
Rohant hozzám könnyes szemekkel, és olyan erősen átölelt, hogy azt hittem eltörnek a bordáim.
- Ne szoríts ilyen erősen mert még kárt teszel bennem.
Mondtam mosolyogva.
- Sajnálom fiatal úr, de nem tudtam megállni.
- Semmi baj.
Kezemmel töröltem le az arcáról az utolsó könnycseppeket.
- A úr látni óhajtja. -Szólt a komornyik.
- Máris megyek. Emily, addig keresnél nekem némi kötszert és valami lázcsillapító gyógyszert?
- Persze fiatal úr. De szabad kérdeznem minek?
- Miután apámmal beszéltem, mindent elmagyarázok, de most megyek.
Azzal ott hagytam, és elindultam a ház felé. De mielőtt be mentem volna, Lexi ugrott rám úgy, hogy majdnem a földre estem. Meg simogattam a buksiját, adtam az orrára egy puszit, mire ő elszaladt örömében, és hemperegni kezdett. Gyorsan kihasználtam az alkalmat, és rohantam a ház felé. Szerencsére nem bírt utánam jönni, mert Emily megfogta a nyakörvénél. Magam sem értem hogy bír el egy több mit 40kg németjuhász kutyát, mert hát Emily igencsak vékony.
Beléptem a házba, és egyből a dolgozó szoba felé vettem az irányt, hiszen apám mindig ott van, és a könyveit bújja. Az ajtó előtt kicsit megtorpantam, hiszen tudtam, semmi jóra nem számíthatok, de mégis halkan bekopogtam…
