3. Fejezet
Ha valaki azt mondta volna évekkel ezelőtt, hogy ismét találkozom valakivel akit szeretni fogok, valószínű hogy rögtön megöltem volna. Főleg ha azt mondja ember lesz az illető.
Már egy hete annak hogy Akito átköltözött hozzám. Régen voltam már ilyen boldog és izgatott, de mégis olyan természetesnek tűnt az ittléte, mint másnak a levegő. Úgy láttam hogy ő is élvezi a dolgot hogy van kire főzni és takarítani. Bár nem értem miért töri magát annyira, hiszen tudja hogy nem élek emberi kaján. Biztos neki is jobb így hogy van kivel megosztani az ételt. De azért esténként mindig eljárok itthonról vadászni. Csendesen kilopózom, nehogy felébredjen. Olyan aranyos és ártatlan mikor alszik. Fogalmam sincs mit szeret bennem, hiszen én mindenben az ellentéte vagyok.
Egyik este mikor vadászni voltam, megéreztem egy furcsa, de ismerős illatot, ami egyenesen a házamhoz vezetett. Amint beléptem az ajtón, megláttam ahogy a volt szeretőm, aki szintén vámpír és mellékesen nő, éppen Akitot nyomja a falhoz nyakánál fogva.
- Rin mi a fenét művelsz? Azonnal engedd el!
Ugrottam közéjük és el löktem a nőt.
- Jól vagy Akito? Nem esett bajod?
- Jól vagyok! – kapkod levegő után.
- Nocsak nocsak! Csak nem szolgát tartasz?
- Mit akarsz minek jöttél ide?
- Most miért vagy dühös? Hát így kell fogadni egy régi ismerőst?
- Azt kérdeztem mit keresel itt?
- Gondoltam ha már erre járok beugrok hozzád. De nem gondoltam volna hogy egy ilyen helyes fiút tartasz szolgának!
- Ő nem a szolgám. És gondolod át tudsz verni annyi év után? Halljam mit keresel itt?
- Úgy látszik téged nem tudlak átverni. Na jó elmondom. Igazából a segítségedet akartam kérni. Mint hallottad már nem vagyunk együtt Jun-nal, de ő nem akarja elfogadni hogy vége, és üldöz engem. Gondoltam ha megint összejönnénk akkor békén hagyna.
- Szó sem lehet róla! És most távozz!
- Ne legyél már ilyen! Régen bezzeg nem utasítottál vissza!
- Az régen volt. És most kifelé!
- Jajj ne csináld már! Ha azért vagy dühös amit a szolgáddal tettem akkor bocsánatot kérek.
- Mint mondtam nem a szolgám. Most pedig ha megbocsátasz…
- Kérlek legalább hagy legyek itt pár napot. Aztán eltűnök ígérem. Naa kérlek…
Istenem mit vétettem.
- Na jó de csak pár napról lehet szó. És nem nyúlhatsz Akitohoz! Ha megteszed megöllek!
- Juhííí Rendben megértettem. Jó kislány leszek!
- Ajánlom is! Keress magadnak egy szobát. Mindjárt megyek.
- Oké
- Akito sajnálom. Kérlek ne haragudj!
- Ugyan Chris nincs miért bocsánatot kérned. Megértem hogy segíteni akarsz neki.
- Akkor jó. Szeretlek.
- Én is téged.
Azzal megcsókoltuk egymást olyan hevesen, hogy még levegőt se vettünk. De nem tartott sokáig az öröm.
- Chris siess már! Nem tudom hova pakoljam a ruháimat!
- Megyek! Addig te meg várj meg a szobánkba! Mindjárt megyek én is.
- Oké.
Azzal elindultam hogy segítsek kipakolni!
- Jesszus mennyi cuccot hoztál?
- Most mi bajod csak három bőröndöm van. És ki ez a fiú?
- Semmi közöd hozzá!
- Ne legyél már ilyen.
- Szeretném ha távol tartanád magad tőle!
- Miért csak nem a szeretőd? – nevette el magát közben.
- És ha igen?
- Na ne! Komolyan beszélsz?
- Szoktam hülyéskedni?
- De hiszen férfi az istenit! Ráadásul egy ember! Hogy bírod a közelségét?
- Szerintem ez nem tartozik rád! Azzal vagyok akivel akarok! Emlékszel? Te voltál az aki faképnél hagyott engem egy másik vámpírért.
- Az már régen volt.
Hirtelen közelebb lépett, és elkezdte cirógatni a mellkasomat.
- Te meg mit művelsz?
Löktem el magamtól, de ő az ágyra lökött.
- Mi a baj? Már nem találsz vonzónak engem?
- Szállj le rólam!
- És ha nem?
Azzal próbált megcsókolni, és sikerült is neki.
- Chris mikor jössz már? Holnap korán…
Hát igen. Neki is pont ekkor kellett benyitnia. Micsoda szívás. Azonnal lelöktem magamról Rint, és Akito után futottam.
- Kérlek hallgass meg! Ez nem az aminek látszik!
- Tényleg? Akkor nem is csókolóztál vele?
Fakadt sírva szegénykém.
- Én azt hittem engem szeretsz. Miért hazudtál nekem?
- Nem hazudtam neked. Szeretlek.
- Hazudsz!
Fejét egy párnába fúrta és sírt tovább. Meg sem akarta hallgatni amit mondtam neki, így aznap lementem a vendégszobába hogy egy kicsit lehiggadjon. Másnap reggel már korán elment és egy szót sem szólt.
- Látom a kis cicusod nagyon mérges rád!
- És mit gondolsz ki tehet róla?
- De ugye tudod ha vele maradsz mi fog történni?
- Tudom.
- És mikor akarod átalakítani vámpírrá?
- Soha! Ő nem lesz ilyen mint mi!
- De ha ez a tanács fülébe jut, idejönnek és megölik őt, és ha szerencséd van te megúszod.
- Tch. Tudom a fenébe is.
- Szereted őt?
- Igen.
- Akkor nem lenne jobb ha közénk tartozna? Én pontosan tudom hogy érezted magad mikor Rosali meghalt. Megint egyedül akarsz maradni az örökkévalóságig?
Erre a kérdésre nem feleltem, csak felmentem a szobába, és bebújtam az ágyba, ahol nemrég aludt Akito. Még éreztem benne a reggeli melegséget. Nagyon szeretem őt, de nem engedhetem hogy vámpír legyen és osztozzon ezen a szenvedésen. Viszont ha elveszíteném, abba bele őrülnék.
Este ahogy mindig szoktam, vadászni mentem, mert Akito sokat késett és gondoltam megkeresem. Mivel már végzett a munkahelyén és nem volt sehol, gyorsan haza mentem, hátha elkerültük egymást. Így is lett. Nagy meglepetésemre Akito éppen Rinnel beszélgetett a kanapén és ment a tv. Furcsálltam hogy ilyen jól kijönnek egymással azok után ami tegnap történt.
- Á Chris megjöttél? – kérdezte Akito.
- Gyere és csatlakozz hozzánk! Éppen rólad beszéltünk.
- Kösz de nem. Akito ha kiszórakoztad magad gyere fel mert beszélni akarok veled.
- Aha oké.
Azzal felmentem a szobámba egy pohár bor kíséretében. Nem telt el sok idő, és Akito utánam jött.
- Ha a tegnapiról akarsz beszélni akkor már minden rendben. És sajnálom ahogy viselkedtem, csak kicsit féltékeny voltam.
- Nem neked kell bocsánatot kérni. Én vagyok az aki hagyta elfajulni a dolgokat.
- Semmi gond tényleg. Rinnel átbeszéltük a dolgokat, és azt kell mondjam nagyon kedves és aranyos nő.
- Azért sajnálom. Kérlek ne haragudj többet nem fordul elő.
Azzal oda léptem mellé és lágyan csókolni kezdtem az ajkait. Mivel tegnap haraggal váltunk el, már nagyon vágytam az érintésére és ahogy éreztem, ő is az enyémre. A kezeimmel óvatosan gombolni kezdtem az ingét, majd simogatni kezdtem feszes de nem túl izmos mellkasát. Egyszerűen tökéletes volt. Nem tudtam betelni a látvánnyal, majd a mellbimbóit kényeztetni kezdtem. Erre Akito felsóhajott, és a hajamba markolt hogy magához húzzon, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Lehetne egy kérésem? - lihegte a fülembe
- Mit szeretnél? Abba hagyjam?
- Nem csak…ma csinálhatom én? – sütötte le szemeit és elpirult
Megfogtam az állánál és ajkát az enyémhez nyomtam egy forró és heves csókra.
- Persze. Ha szeretnéd csinálhatod.
Azzal rám nézett és a szemei gyönyörűen csillogtak a holdfényben. Neki is látott a kényeztetésemnek. Mit ne mondjak nagyon jól csinálja az már biztos. Úgy éreztem, mintha nem is ezen a világon lennék, hanem egy olyan helyen, ahol az idő és minden más megszűnt létezni, csak ketten vagyunk itt és egymást érezzük, szeressük. Olyannyira sikerült ellazulnom, hogy még azt is elfelejtettem mi vagyok. Ez az érzés furcsa volt nekem nagyon, de élveztem és láttam, Akito is nagyon élvezi hogy most azt tehet velem amit csak akar, és ez engem is felizgatott. Több órás szeretkezés után egyszerre élveztünk el, és lepihentünk egymás mellett.
- Hogy érzed magad? Nem voltam nagyon durva? -kérdezte
- Még kicsit fáj de ne aggódj gyorsan gyógyulok. – nevettem rá.
- Akkor jó ennek örülök
- Máskülönben biztos nem bírnék lábra állni hehe
- Az meglehet.
- Mi a baj? Hirtelen olyan komoly lettél.
- Szeretnék valamit megbeszélni veled, de nem tudom hogy kezdjem el.
- Mond már. Megijesztesz…
- Hát…beszélgettünk Rinnel, és mesélte nekem mi lesz ha tovább is így maradunk együtt.
- Most szakítani akarsz velem?
- Nem erről van szó…
- Akkor meg?
- Mondta hogy a tanács nem nézi jó szemmel a vámpír-ember kapcsolatot, és hogy lehet hogy mindkettőnket megölnek
- És most mit akarsz ezzel mondani?
- Szeretném ha átváltoztatnál!
- Hmm. Gondolhattam volna. De a válaszom nem!
- Miért? Én nagyon szeretlek és nem birok nélküled élni. És ha te is szeretsz akkor…
- Itt hagyjuk abba. Nem arról van szó hogy nem szeretlek, csak nem akarom hogy te is egy szörny legyél mint én. Túlságosan is fontos vagy a számomra.
- Ha tényleg így van, akkor még inkább veled akarok maradni örökké.
- Nem tudod mit kérsz tőlem
- De igen pontosan tudom. Azt is hogy ez neked egy nagyon nehéz döntés és ezért kérlek legalább gondold át. Nem kérem hogy most döntsd el. Rendben?
- Aha.
- Köszönöm.
Azzal gyengéden átölelt és hozzám bújt, majd elaludtunk várva mit hoz a holnap…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése